Limpár Ildikó

A női jin-jang regény

Egy jó könyv, akár a nemes bor: ha megízleljük, érezzük a harmóniát, melyet készre érlelt az idő, a jó hordó, s rácsodálkozunk a válogatott szőlőszemek zamatára. Egy ilyen ital pár cseppje is bódulatba ejt; sajnáljuk egyszerre felhörpinteni, ám mégis elkóstolgatjuk egyetlen éjszaka alatt. Ritka az olyan borász, ki első munkájaként a borok királynőjét, az aszút célozza meg; ritka az olyan író is, kitől remekművet várnánk első próbálkozásra. Amy Tan első regénye azonban igazi szőlőesszencia: minden egyes dércsípte, édes aszúszemet, motívumot, gondosan fejtett le a szőlőtőről, és nem sajnálta az időt az ízek érlelésére.

A mennyei örömök klubja kortárs kínai-amerikai alkotás, s egyben igazi női jin-jang regény, melyben az összetartozó ellentétek harmóniája több szinten is érvényesül. Négy anya és négy lánya történeteit ismerjük meg, egyes szám első személyben elbeszélve, négyszer négy egységre bontva. Az első négy novellából az anyák egy-egy gyermekkori történetét látjuk. Erre rímel a négy lány gyermekkori története, de mondhatjuk azt is, hogy az anyák gyermekkori történetét az anyák felnőttként megélt történetei egészítik ki, s a két elbeszélésegység közötti kapcsolat ugyanígy felfedezhető a lányok elbeszélésciklusai között is: először gyerekként találkozunk velük, majd felnőttkori megpróbáltatásaikról olvasunk. Minden egység reflektál a másikra, köröket alkotnak, a jin és a jang egybefonódását megjelenítve, felvillantva az ellentéteket és párhuzamokat egyaránt.

A legfőbb ellentét természetesen a szülők és a gyerekek közt húzódik, de nem csupán generációs ellentétről van szó, hanem kulturális konfrontációról, hiszen az anyák mind Kínában születtek és nevelkedtek, majd Amerikában kezdtek új életet; lányaik viszont már Amerikában születtek, amerikaiul gondolkodnak, saját anyjuk tört angolságával nehezen tudnak mit kezdeni,  kínaiul pedig nem értenek túl sokat, így a kulturális különbség szó szerint kimondhatatlan ellentétekbe torkollik.

A jin és jang egységének szépsége abban áll, hogy elválaszthatatlanul egymásba fonódnak; üzenete: a két fél keveset ér egymás nélkül. Éppen ezért mindegyik lánynak meg kell ismernie és el kell fogadnia saját múltját, anyja örökségét, hogy identitásában harmónia legyen: a kínai és az amerikai fél, mint a jin és a jang, együttesen adják a lányok erejét, akik így végre képesek lesznek kiállni saját magukért; hasonlóképpen, az anyáknak is el kell fogadniuk új kulturális közegüket, s azt, hogy lányaikat nem tudják kizárólag a régi kínai értékek felé terelni. A jövő számukra is a kínai és az amerikai életmód összecsiszolódását, összefonódását jelenti, melynek egyik szimbolikus aktusa, hogy Lindo Jong áldását adja lánya házasságára, melyet az amerikai Rich-csel készül megkötni. (A könyv s a belőle készült film egyik csúcsjelenete pedig épp Rich bemutatkozó estéje, a drámaiság és a humor jin-jangja, amikor is Rich végig meg van győződve arról, milyen sikeresen szerepel a szülők előtt, holott égbekiáltó kulturális hibák sorát követi el egymás után a legjobb szándékból adódóan.)

A mennyei örömök klubja természetesen nem aszúbor - és ez nagy szerencse. Egy üveg bor ugyanis lehet finom, zamatos, szép emlékeket idéző, megvilágosodást hozó, harmonikus ital; van azonban egy nagy hátránya a könyvekkel szemben: csak egyszer lehet elfogyasztani, és a torkunkon leguruló cseppek sorrendje is kötött. Tan regénye, ezzel szemben újra és újra elővehető. Belelapozhat az ember, s míg egy üveg italt elég nehéz lenne a közepéről kóstolni, a A mennyei örömök klubjából bármelyik történetet elolvashatjuk s értékelhetjük önmagában is. Rúgjunk be tehát, időről időre, amolyan baudelaire-i módra: borral, erénnyel, de leginkább költészettel - mert Tan prózája színtiszta költészet, melynek minden egyes szava a harmóniát építi, szereplőiben s olvasóiban egyaránt.

Amy Tan: A mennyei örömök klubja. Geopen Könyvkiadó, Budapest, 2006.