Hírek
A szenttamási Gion Nándor-emlékház és az újvidéki Fórum Könyvkiadó közös pályázatot hirdetett novella, regény, ifjúsági regény írására, illetve Gion műveinek szerb nyelvű fordítására
|
|
Bővebben... |
Ilia Mihály rovata
Vári Fábián László kötetéről
"A könyv egyik legszínesebb, legszebb és néha megható része, hogy a szerző nemzetiségi sorstáraival van, akikkel néha szolidaritás alakul ki, önvédelem, egymás nehéz sorsának megérté...
Bővebben...
Görgey Gábor verseiről
„A kötetben található versek nagyobb részének az elmúlás a tárgya" - Ilia Mihály olvasónaplója az Alkatrészhullás / 2005-2009 című kötetről
...
Bővebben...
Lanczkor Gábor prózájáról
"A történetben mindvégig valami titok lappang, ezt nem csak a sztori, hanem a stílus is érzékelteti" (Ilia Mihály A mindennapit ma című könyvről)
...
Bővebben...
Rónay László beszélgetőkönyvéről
„Egy 20. századi magyar tudós intellektuális fejlődésének története ez a kis interjúkötet” - Ilia Mihály Rónay László „beszélgető-könyvéről”
...
Bővebben...
Déry Tibor balatonfüredi évei
Ilia Mihály új, olvasónapló jellegű jegyzetsorozatának következő könyvtárgya Botka Ferenc Déry Tibor balatonfüredi éveit feldolgozó kötetete: "ha a boldogságot egy tájjal akarnám...
Bővebben...
Tárca
Nagy Zsuka tárcája
„Beszélgettünk. Hogy jók voltunk. Vidéken is van. Irodalom. Meghogy az irodalmárok jobb fejek. Mint a nyelvészek"
...
Bővebben...
Bödőcs Tibor tárcája
„Olvassanak Hrabalt, vagy vásároljanak mosómedvét!!" (a hazai stand-up comedy egyik kiválósága írt Bohumil Hrabal halálának 15. évfordulójára)
...
Bővebben...
Murányi Sándor Olivér írása
„Hűséges férj és mindenkire azonnal rámászó kan - egyszerre. Az egyhelyszínes esküvő évfordulóját átalussza, másnap kanadai kirándulást ígér"
...
Bővebben...
eS Kiss Judit tárcája
„Még néhány megálló és leszállok, kikapcsolom a zenét, csöng a telefonom, a kijelzőn Aajani, a férjem. Mikor érkezem már, még öt perc, mondom. Azért Aajani, hogy ő legyen az első a...
Bővebben...
Becsy András tárcája
„Anya nagyon magas, és amikor mérges, még magasabb lesz, megnő. Érdekes. A kislányom még a csípőjéig sem ér fel"
...
Bővebben...
Helyszíni tudósítások
Egy szál rózsa
Fodor György helyszíni tudósítása Géczi János és Szabó Tibor Benjámin január 30-i békéscsabai beszélgetéséről
...
Bővebben...
Ünnepi Bárka-est
Niedzielsky Katalin helyszíni tudósítása az évértékelő, lapszámbemutató estről, melyen Kiss Judit Ágnes és Fekete Vince kapták meg a folyóirat 2011. évi díját
...
Bővebben...
A túlélők
Farkas Wellmann Éva helyszíni tudósítása a palicsi szimpóziumról, melynek témája Kosztolányi Dezső, Csáth Géza művei és azok kortárs irodalomra gyakorolt hatása volt
...
Bővebben...
Költői portrék
Szakács István Péter tudósítása Bálint Tamás, Farkas Wellmann Éva, Márkus András és Noszlopi Botond közös székelyudvarhelyi könyvbemutatójáról
...
Bővebben...
Székely irodalmi humor
Tóth Kata írt helyszíni tudósítást Fekete Vince, Muszka Sándor és Orbán János Dénes békéscsabai székely estjéről a BárkaOnline-nak
...
Bővebben...
Statisztikák
Tartalom találatai : 6179506
|
Kelemen Erzsébet "minden kép és költemény" L. Simon László: Japán hajtás. FISZ-Kortárs Kiadó. 2008.
L. Simon László első kötete, a (visszavonhatatlanul…) 1996-ban látott napvilágot. Egy retrospektív olvasati folyamatban a korai művek már jelzik a későbbi alkotások jellegzetes jegyeit, a vizuális költészet sajátos vonásait, a szövegek egymással való érintkezésének poétikai technikáját, egy előreható interpretáció pedig a korai alkotások kibontásaként is értékelheti a későbbi műveket. Akár a kötészeti technikát is. A (visszavonhatatlanul…) ugyanis ún. japán hajtással készült: a visszahajtott íveknél csak fejben és lábban vágták meg a könyvet, így a vágási oldal érintetlen maradt. A szövegek a visszahajtott ívek külső részén találhatók, s a belső lapok üresek. Ezt az eljárást ritkán használják, mert kétszer annyi papírt igényel, mint egyébként, s a behajtott felületek kihasználatlanok maradnak. A költő a tizedik köteténél, a 2008-as ünnepi könyvhétre megjelenő Japán hajtásnál – mint ahogy a címe is jelzi – ugyanezt a kötészeti technikát alkalmazza. Viszont már lényeges, üzenetközvetítő különbséggel. A visszahajtott ívek miatt üresen maradt oldalakat ugyanis itt innovatív módon felhasználja: képeket, a saját készítésű fotóit láthatjuk felsejleni a szövegek alatt, illetve teljes élességgel, ha bekukucskálunk az oldalak mögé. Az olvasó így nem hagyatkozhat a viszonyítási pontokra redukált, más műveknél megszokott értelmezési eljárásokra, hiszen a kötet szerkezete nem engedi, hogy a megszokott módon lépjen be a mű világába. Bár a szerző a képeknek az elrejtésével meghagyta a befogadó szabadságát, azaz megközelíthetjük „hagyományos versélményt nyújtó kötetként” is (L. Simon László), azonban az áttetsző képek, a papír izgalmas zártsága-nyitottsága játékra hívnak bennünket az olvasás során. A családhoz, a szülőváros környékéhez kötődő élményeknek a felidézését olvasva, egy életformát, a múlt értékeit megtapasztalva újra kíváncsi tekintetű, tiszta szemű, tiszta szívű gyermekké (igazi gyermekké) válhatunk. (Amikor megkaptam a kötetet, a buszon rögtön fellapoztam: a Japán hajtás az olvasás során azonnal játékra hívott. Magasra emelve, hogy könnyebben beláthassak az oldalak mögé, nemcsak az én kíváncsiságom nőtt, de a buszon utazóké is. Azonnal központba kerültünk: a kötet és az olvasó.) Ezt a felszabadító hatást kevés könyv olvasása során élhetjük át. Az Új Kritika hátterének megteremtője, Ezra Pound Az imagista költészethez fűzött megjegyzésekről című esszéjében arra utal, hogy egy költemény egész értelmi és érzelmi komplexumot közvetítő image-a szabadságélményt okoz, az időbeli és a térbeli határoktól való megszabadulás érzését, olyan növekedésérzést, amelyet a legnagyobb műalkotások jelenlétében élhetünk át. A Japán hajtás ilyen alkotás. A transzcendens szemlélet elemei, archaikus asszociációk, biblikus utalások, liturgikus képzetkörök, zsoltáros improvizációk szövegköziségében bontakozik ki „a margótól margóig tartó” életünk. S ugyanilyen „margótól margóig” keretbe, az indító és záró verssor elmúlásra emlékeztető figyelmeztetésébe helyezi a költeményeket: „Félbe, majd négyrét hajt bennünket az idő”, „emlékezz ember: porból vagy és porrá leszel!” Az első nagy ciklus a Nagyapám nagyanyámmal beszélget” a küldetésre való felkészülés biblikus motívumát („Évekig / csak sáskát és erdei mézet / ettem, / – miként Keresztelő János –”) Pika Nagy Árpádnak A sámán álma című képével társítja. A sámán költő és énekmondó volt, s a feladatai közé tartozott a szájhagyomány őrzése, valamint a jóslás, a gyógyítás, s a különböző kultikus cselekvések végzése is. Rendkívüli képességekkel rendelkezett, s a táltos-szerepre sokszor már kisgyermekkorban kiválasztották. A sámánok vagy táltosok (később garabonciások) fontos külső jellegzetessége volt a hatujjúság. A hiedelem hazánk számos vidékén fellelhető. (Például Sárréten úgy tartották, hogy csak „az lehet táltossá, aki tizenegy ujjal jött a világra”. Békésben: „a táltosságra születni kell, és ezt a tizenegy vagy tizenkét ujj jelzi.” Csík megyében: „A táltos mindenbe belelát, olyanokat beszél, ami még nincsen megtörténve. Aki gyermek hat ujjal született, ebből ilyen jövendőmondó lesz.”). Ady Endrének is hat ujja volt. A világra jöttekor Érmindszenten az egész falu suttogta: Adyéknak táltos fiuk született. L. Simon László egyik – éppen Pika Nagy Árpád képeihez írt – fiktív esszéje szerint a Simon családban is megtalálhatók a táltosságra utaló jegyek. A családi legendárium alapján a szépapának mindkét kezén hat ujj volt, az ükapa három táltosfoggal született, a dédapának hárommal több bordája volt, a nagyapáról pedig számos táltostörténetet őriz a családi emlékezet. Amiből semmi „sem maradt nekünk. Csak a tudás és a táltossá válás tovább örökíthető lehetősége” – jegyzi meg a költő. S hogy a táltosképhez kapcsolódó versben a nagyapa vagy az unoka, a megszólaló, vagy a lírai én küldetéséről van-e szó, felesleges elkülönítenünk (s ezzel az egymásba tűnéssel még gazdagabb értelmezői horizontot teremt a költő), mert éppen a múlt és a jelen jövőre kiható összeforrottságával lesz AZ EMBERNEK a sorsa minden verssor, minden további költemény. A szöveg és a kép által tehát a két kultúrkörnek (a kereszténységnek és a sámánizmusnak) az egymásra vetítése ennek a kiválasztottságnak a képzetkörét erősíti. S ez a fotók általi intenzitásnövelő poétikai beszédmód végigvonul az egész köteten. Sőt a képiség motivikus inspirációi, a „kép a képben” ábrázolások gyakran közvetlenül is megjelennek a költeményekben: a vászon, a paravánon a régi festmény nyoma, az „újraalakítható keret”, a „porosodó képek” nyelvi utalásai mellett a Jacques Derrida által optikainak nevezett technológiai médiumok is megtalálhatók, így például a film, a kamera és a monitor. Azaz „minden kép és költemény” lesz. S ebben a tükörben, tükröződésben az idősíkok egymásba tűnnek („kinyújtott kezemmel végigsimítom / az öregedő fal árkait, réseit: / körbe-körbe szaladunk”), állandóan összeérnek, a múlt jelenné válik: „bentről nézem, / ahogy kint fogócskázunk, / kergetünk valamit” – A régi ház. (A kiemelés tőlem: K.E.) A határozószók a szimbólumnak és az allegóriának a szövegbeli játékát teremtik meg, ugyanis a lírai én az önmagában megteremtett, felidézett képiségben, bentről kifelé nézve nemcsak gyermekönmagát látja, hanem találkozik is „a borostyánnal körbenőtt kis ablakon” ugyancsak bekukucskáló korábbi énjével: „egy régi ismerős néz rám vissza, s egyszerre kérdezzük meg: én ki vagyok?” S itt nyer újra értelmet a „minden kép és költemény” sor, amely „vendég a szövegben” (Japán hajtás), ugyanis Szabó Lőrinc Dsuang Dszi álmából veszi a részletet. Valóban, sokszor nem tudjuk, hogy a lírai alany kívülről zárta-e be magát, kicsukta vagy éppen bezárta ezt a világot (LXXV.). Az embert a távolság jellemzi. Mindig önmagán túl van, egzisztenciája állandóan nyitott a jövő számára (Nyíri Tamás, A filozófiai gondolkodás fejlődése, 1991). Az időbeliség lényegileg eksztatikus: a jövő által válik időbelivé. Heidegger szerint is a jövő az elsődleges, mert feléje irányulnak azok a terveink, amelyekkel meghatározzuk saját létünket (lásd: Sein und Zeit, 1927). De hozzátehetjük: életünket meghatározó, irányító erő lehet a múlt is. Azok az értékek, amelyeket kapunk, amelyeket magunkkal hozunk. A lírai alany itt is, akárcsak a nem lokalizálható című korábbi kötetében (2003), a neki szánt utat keresi. Viszont ez a keresés itt már érett bizonyosság, a múlt gyökereiből, hagyományaiból élni tudó erős akarat. Bár elhangzik az anyai aggódó kérdés („Ez a te utad, kisfiam?) és a figyelmeztetés is (hiába minden, „ha ez nem a te utad” – Anyám után), mégis a kötet első ciklusának beszélgetéseiben már benne van az individuumot megtartó erő, a közösségnek, a családnak és a hitnek az ereje. A múltidéző játék során a könyvben dőlt betűkkel jelzett vendégszövegeket is találunk [a nagyapától (Nagyanyám nagyapámmal beszélget, LXV.), Szent Páltól (Paulus – 1 Kor 13, 9-10. 12.), a jézusi példabeszédekből (Vasárnap – Jn 15, 5–6.), a Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításaira épülő református énekeskönyvből (Zsoltáros improvizációk I., II. LXXV., CXX.), az irodalmi indulását segítő Péntek Imre Önérzet című verséből (A legjobb szó),], illetve kurzív nélküli természetességgel épülnek be a verssorokba a bibliai idézetek („Nem csak kenyérrel”), a hamvazószerdai liturgikus elemek („emlékezz ember: porból vagy és porrá leszel!”). S olyan szófordulatokat, mondatszerkezeteket is találunk, amelyek a Pilinszky költészetével rokonítható lírai beszédmódnak a sajátosságai: így például a 75. zsoltár református énekváltozatára is utaló Cím nélkül vers részlete („Majd némán állunk / fáradtan. / Megalázva / vagy felmagasztalva”), illetve a Róka fogta csuka kitétele: „Ha eltörött, / hát eltörött.” Az eltöretés, eltörettetés, a teljesség kérdése, a rész egész viszonya állandóan foglalkoztatja a költőt. A csonkoltság, a töredezettség valójában a tökéletesség utáni vágynak a rejtett attribútuma, akárcsak „a mélyülő örvényből”, „két pont között / két otthon között” a „kivezető”, a „hazafelé” vezető útnak a keresése is (A legjobb szó; Anyám után). A szülők, nagyszülők, dédszülők, vagy a hozzájuk hasonló, rájuk emlékeztető emberek életén keresztül mutatja meg ezt a teljességet. Azt a szemléletet, amely a magányt is feloldja, amely a halálban is vigaszt tud találni (Nagyanyám nagyapámmal beszélget), amely számára a munka (a szőlőművelés akár) szakrális pillanat: „Vállán a régi szerszámmal és egy kosár vesszővel ballagott ki a határba. Először meg kell kóstolni a földet, mert mindennek meg kell adni a módját: metszés előtt némán imádkozni, elsőként a négy öreg tőkét megújítani a dűlő négy sarkán […] Szétmorzsolt egy rögöt, ajkai közé helyezte, és a nyelvével szájpadlásához nyomta a savanykás darabot, mint az ostyát áldozáskor” (Vasárnap) A Fides quaerens intellectum záró ciklusának tíz négysorosa az irónia, a groteszk távolságtartó alakzatával nyújt mozaikkockákat az implantátumokkal, szoftverekkel, drótpolipokkal, műszerekkel „fertőzött” világunkról. A felvágatlan oldalon az ellentmondás képi megjelenítői lesznek – ha benézünk az oldalak mögé – a szakrális térbe helyezett riasztó fémkályha fotója és a „Kövek esnek!” feliratú tábla. Olyan mindez, mint a Jeruzsálem és Jerikó közötti kopár puszta. „Nemcsak kenyérrel él az ember” – utasítja el Jézus a sátánt. Viszont most mintha hiábavalóvá válna ez az ima is, hiszen a kísértő sem ismerhető már fel: „Ki kísért a pékség cukros illatával? Ki hív, ki csalogat a folyó partjára?” (7.) Mégis van a megtisztulásra remény: a hamu a földi dolgok mulandóságának a jelképe, s így alkalmas arra, hogy bűnbánatra intsen. A hamuval való meghintés már az ószövetségben is a bűnbánat jele volt. A katolikus egyház szerint is ez a szentelmény lelki erőt nyújt, igaz bánatra indít, hogy „általa egy új és jobb éltre feltámadjunk” (Éneklő egyház, 1986). Egy igaz, tiszta, tökéletes éltre. S a kötet végén a homlokra a hamu jele kerül: emlékezzünk!
 L. Simon László
Főlap
|
|
Frissek
Arnóti András kiállításáról
"Három évtized terméséből ad válogatást Összefüggések című kiállításának műveivel" (P. Szabó Ernő a 2011 novemberében a kőbányai Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központban me...
Bővebben...
Drámapályázat
A Békéscsabai Jókai Színház, a Magyar Írószövetség és a Bárka folyóirat egyfelvonásos drámapályázatára tíz nappal a meghirdetése után már tíz egyfelvonásos mű beérkezett a sz...
Bővebben...
Trendi lett az olvasás?
„Az elmúlt években a Harry Potter-láz új színezetet adott az ifjúsági könyvek piacának" az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet közleménye szerint
...
Bővebben...
Csehy Zoltán versei
A krummbachtali fürdő, a Nagyapámék, a Boszorkány, a Néha és a Vízi nimfák című versek a legújabb, 2012/1-es Bárkából
...
Bővebben...
Nagy Zsuka tárcája
„Beszélgettünk. Hogy jók voltunk. Vidéken is van. Irodalom. Meghogy az irodalmárok jobb fejek. Mint a nyelvészek"
...
Bővebben...
Kukorelly Endrét kérdeztük
„Azt hiszem, nem kell sokat írni, de amit csinálsz, csináld meg a legjobban. Legalábbis próbálkozz" (Huszár Tamara beszélgetése a Reggel az egyik istennő című kötetről)
...
Bővebben...
Gion Nándor pályázat
A szenttamási Gion Nándor-emlékház és az újvidéki Fórum Könyvkiadó közös pályázatot hirdetett novella, regény, ifjúsági regény írására, illetve Gion műveinek szerb nyelvű fordí...
Bővebben...
Acsai Roland kötetéről
„a kötetbeli utazás is felfogható egyfajta tapasztalatszerzési, önismereti útnak, melynek célja az énhez való megérkezés" (Szántó Magdolna a Hajnali kút című verseskönyvről)
...
Bővebben...
A Bárka olvasónaplója
„a siker-receptúra szótagra pontos alkalma-zásáról van szó" (Lovász Andrea Berg Judit Két kis dínó a zsírkréta korban című könyvéről írt)
|
|
Bővebben... |
A tisztelt ház
„Soha jobbkor levenni a könyvespolcról Mikszáth Kálmán kötetét, mint most, hogy kiderült, nem létezik magyar politikai költészet, tehát van" (Kiss László A tisztelt ház című kötetr...
Bővebben...
Háyland
„Van egy ország, egy vidék: könyvben létezik csak" (Jenei Gyula Háy János Háyland című kötetéről)
...
Bővebben...
A kis kavics
„fennáll a veszély, hogy a regény a kiválóan kidolgozott részek ellenére darabjaira és alkotóelemeire esik szét" (Zólya Andrea Csilla Lovas Ildikó A kis kavics című regényéről)
...
Bővebben...
A Bárka olvasónaplója (összes)
Szépirodalom
Csehy Zoltán versei
A krummbachtali fürdő, a Nagyapámék, a Boszorkány, a Néha és a Vízi nimfák című versek a legújabb, 2012/1-es Bárkából
...
Bővebben...
Géczi János versei
A Fekete holló száll a szemében, a Nem marad más és a Tudom című költemények, melyek a legújabb, 2012/1-es Bárkában láttak napvilágot
...
Bővebben...
Balla D. Károly versei
„egy költőt látsz csupán, a friss sarat dagasztja / - őszön mereng, s a mélybe húzza le az ág"; a kárpátaljai költő Merengtél őszön és Régi mondat, régi tánc, régi képlet cím...
Bővebben...
Ünnepi szövegek
Fodor György, Becsy András, Kőszegi Barta Kálmán, Csapody Kinga, Banner Zoltán és Nagy Mihály Tibor a 2011-es Magyar Kultúra Napjára írott szövegei
...
Bővebben...
Ungvári László Zsolt versei
A sepsiszentgyörgyi költő Csontig átvilágít, Percekként a hangyák és Ezeréves csigaházként című művei a Napóra ciklusból
...
Bővebben...
Színház
Sebzettség
A tizedik alkalommal megrendezett, külföldi és magyar előadásokat is felvonultató Kortárs Drámafesztiválról Varga Anikó írt beszámolót
...
Bővebben...
Gyulai Várszínház 48. évad
Varga Anikó tanulmánya a Gyulai Várszínház 2011-es nyári előadásairól, amely a legújabb, 2011/5-ös Bárkában jelent meg
...
Bővebben...
Színházi töprengések
„A békéscsabai dramaturg, mint a buta, műveletlen és tehetségtelen színházi ember szinonimája (...), nem csak bántó és aljas, hanem ízléstelen is"
...
Bővebben...
Évadnyitó a Jókaiban
A Monte Cristo grófja, a Négy évszak, Az öreg hölgy látogatása, a Bolha a fülbe és a Varázsfuvola című darab is szerepel a Békés Megyei Jókai Színház 2011/2012-es programjában
...
Bővebben...
Az imposztor
Varga Anikó kritikája Spiró György darabjáról, melyet Árkosi Árpád rendezett meg Kovács Lajos főszereplésével a Gyulai Várszínházban
...
Bővebben...
Megkérdeztük
Kukorelly Endrét kérdeztük
„Azt hiszem, nem kell sokat írni, de amit csinálsz, csináld meg a legjobban. Legalábbis próbálkozz" (Huszár Tamara beszélgetése a Reggel az egyik istennő című kötetről)
...
Bővebben...
Megkérdeztük Potozky Lászlót
Darvasi Ferenc beszélgetett a fiatal erdélyi prózaíróval, akinek 2011-ben jelent meg első novelláskötete Áradás címmel
...
Bővebben...
Megkérdeztük Bodor Ádámot
„Filmen egyelőre azért nem látnám szívesen, mert bennem még mindig nagyon élénken él ennek a kitalált tájnak a képe" (Tóth Tünde beszélgetése a Verhovina madarairól)
...
Bővebben...
Megkérdeztük Kálmán Gábort
A beszélgetés apropóját a szerző első, Nova című regénye adta, mely nemrég jelent meg a Kalligramnál (Darvasi Ferenc beszélgetése)
...
Bővebben...
G. István Lászlót kérdeztük
„Épp úgy előfordul becketti ütődött monológ, mint hétköznapi-sivár kelet-európai szcenika vagy mai hangra áthangszerelt Füst Milán-os borongás" (Szepesi Dóra interjúja a Választóv...
Bővebben...
Kritika, esszé
Acsai Roland kötetéről
„a kötetbeli utazás is felfogható egyfajta tapasztalatszerzési, önismereti útnak, melynek célja az énhez való megérkezés" (Szántó Magdolna a Hajnali kút című verseskönyvről)
...
Bővebben...
"Xavier"
Papp István írt tanulmányt róla, hogyan figyelte meg Kovács Imrét, a Néma forradalom szerzőjét a magyar politikai rendőrség
...
Bővebben...
Ilia Mihály írása
„Az egykori BM III/III-as és más osztályainak rám vonatkozó jelentéseiből közöltem már a Bárkában és Korunkban néhány részletet (...), most egy összefoglaló jelentést közlök itt...
Bővebben...
Három lírakötetről
Molnár Illés kritikája Magyari Andrea sztori, Lázár Bence András A teraszról nézni végig és Szőllősi Mátyás Aktív kórterem című könyvéről
...
Bővebben...
Nagy Koppány Zsoltról
„cseles, rendhagyó regényről van szó" (Szakács István Péter kritikája az Amelyben Ekler Ágostra - emlékezünk című könyvről)
...
Bővebben...
Beszélgetések
Bárka-körkérdés 20.
„A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája címmel készülök kiadni egy monografikus jellegű tanulmánykötetet" (Németh Zoltán válaszai)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 19.
„Négy művészeti monográfiám kézirata feküdt a kiadók asztalán, amiből három meg is jelent" (Banner Zoltán válaszai)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 18.
„Ami biztosnak tűnik a pályán: két új verseskötet, a Fáradt kadenciák és A holdtól megvakult kutya. Két színházi bemutató: a Kóbor csillag Debrecenben, a Szamár a templom tetején a ...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 17.
„Nagy kihívás volt az Élet és Irodalom egyik állandó tárcaírójának lenni. Mintha egy nagy elbeszélés díszletein dolgoztam volna egy éven keresztül" (Kiss László válaszai)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 16.
„két kötet[em] jelenhet meg: egy forráskiadvány a történész Márki Sándor naplóiból, s bízom abban, hogy lassan lezárhatom a régóta készülő Kner-monográfiámat is" (Erdész Ádám ...
Bővebben...
Képzőművészet
Arnóti András kiállításáról
"Három évtized terméséből ad válogatást Összefüggések című kiállításának műveivel" (P. Szabó Ernő a 2011 novemberében a kőbányai Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központban me...
Bővebben...
Fajó János művészetéről
Banner Zoltán megnyitószövegének kiegészített és szerkesztett változata, melyet Fajó békéscsabai kiállításán, a Munkácsy Mihály Múzeumban mondott el
...
Bővebben...
Farkas Zsuzsa képgrafikáiról
„Képekben, látványos történetekkel mesél és játszani tanít minden gyermeket és felnőttet" (Grasl Bernadett esszéje a békéscsabai Jankay Galériában kiállított anyagról)
...
Bővebben...
Baji Miklós Zoltánról
Szombathy Bálint beszéde, melyet Baji Miklós Zoltán Csillagpor a folyosóról című békéscsabai kiállításának megnyitóján mondott el
...
Bővebben...
Interjú Baji Miklós Zoltánnal
Szombathy Bálint beszélgetése Baji Miklós Zoltán képzőművésszel, aki december 2-án töltötte be az ötvenedik életévét
...
Bővebben...
|
Csík Mónika prózája
Bárka-körkérdés 12.
Hogyne lenne!
Impresszum
Kedves János, blogszerzőnek mi szokt...