Hírek
Május 18-án, pénteken mutatják be a Békéscsabai Jókai Színház Porond-színházában a Kabaré című musicalt Szűcs Gábor rendezésében
|
|
Bővebben... |
Ilia Mihály rovata
Vári Fábián László kötetéről
"A könyv egyik legszínesebb, legszebb és néha megható része, hogy a szerző nemzetiségi sorstáraival van, akikkel néha szolidaritás alakul ki, önvédelem, egymás nehéz sorsának megérté...
Bővebben...
Görgey Gábor verseiről
„A kötetben található versek nagyobb részének az elmúlás a tárgya" - Ilia Mihály olvasónaplója az Alkatrészhullás / 2005-2009 című kötetről
...
Bővebben...
Lanczkor Gábor prózájáról
"A történetben mindvégig valami titok lappang, ezt nem csak a sztori, hanem a stílus is érzékelteti" (Ilia Mihály A mindennapit ma című könyvről)
...
Bővebben...
Rónay László beszélgetőkönyvéről
„Egy 20. századi magyar tudós intellektuális fejlődésének története ez a kis interjúkötet” - Ilia Mihály Rónay László „beszélgető-könyvéről”
...
Bővebben...
Déry Tibor balatonfüredi évei
Ilia Mihály új, olvasónapló jellegű jegyzetsorozatának következő könyvtárgya Botka Ferenc Déry Tibor balatonfüredi éveit feldolgozó kötetete: "ha a boldogságot egy tájjal akarnám...
Bővebben...
Tárca
Orcsik Roland tárcája
„A szerelő kivette az akkumulátort és azóta nem tudok életet lehelni a rádióba. tudom a kódot, de valamit rosszul csinálok. Nagymama vagyok, ehhez mérten kérem a kedves és érthető!!! s...
Bővebben...
Benedek Szabolcs tárcája
„Amikor megláttam a Batthyány-örökmécsesnél, megörültem, mert évek óta nem találkoztunk. Nem tudtam, mi van vele. Valójában sose tudtam." (tárca Hazai Attiláról)
...
Bővebben...
Poós Zoltán tárcája
„arról ábrándozott, hogy felpakolja az IFA-ra a Marshallt, maga mellé ülteti a Fender Statót, és elmegy a haverjaival fellépni Békéscsabára, a Téglába, vagy azon is túl, Tokióba, a Bu...
Bővebben...
Király Levente tárcája
„ilyenkor rendszerint kiabálni kezdett, hogy nem érti, miért épp egy teljesen bekattant asztrofizikust adtak mellé, aki abban hisz, hogy a Napon élet van, és hogy a fény az ő kisugárzásuk...
Bővebben...
Bódi Katalin tárcája
„hirtelen elbizonytalanodom, ahogy sokszor, hogy talán már megint csak a szembenállás öröméért nem állok az igazságot bizonyosan birtokló közvélemény mellé"
...
Bővebben...
Helyszíni tudósítások
Szépirodalom és közélet
„a várakozás nagyságával, eufóriájával nem volt összhangban a rákövetkező több mint kijózanodás" (Farkas Wellmann Éva tudósítása Ács Margit békéscsabai estjéről)
...
Bővebben...
Itt a tavasz
Akkor csak úgy lazán, OJD-sen - ejszen vóna egy áthidaló megoldás. Nagy Hajnal Csilla helyszíni tudósítása a Szépírók Társasága tavaszi Ir(T)ás táboráról
...
Bővebben...
Magunknak csináljuk?
H. Molnár Ákos helyszíni tudósítása a XVIII. JAK Tanulmányi Napokról, melyet Helyben vagyunk címmel rendeztek meg Pécsen
...
Bővebben...
Otthon, idő, Isten
"összeköti őket egyfajta szubjektív panteizmus" (Fodor György helyszíni tudósítása Acsai Roland, Győrffy Ákos és Varga Zoltán Tamás békéscsabai estjéről)
...
Bővebben...
Karatemester vs. fenegyerek
Murányi Sándor Olivér és Orbán János Dénes a Márton Áron Kollégiumban megrendezett estjéről Németh Dorka írt helyszíni tudósítást
...
Bővebben...
Statisztikák
Tartalom találatai : 6950355
|
|
Hartay Csaba
"Lettél volna inkább pap"
A könyvek, amelyeket a diktátor életéről olvastam, általában egy rossz minőségű fotóval illusztrálják a grúz, falusi (Goriban található) szülőházat, ahol Sztálin meglátta a napvilágot. A cipész (más források szerint cipőboltos, cserzővarga) apa, aki goromba volt vele, gyakran elverte. Anyja cselédként dolgozott, úgyszintén eljárt a keze. Egyébként Sztálin az anyjával való egyik utolsó találkozásakor meg is kérdezte tőle, hogy miért verte őt gyermekkorában rendszeresen. Az anyja, Keke Geladze annyit válaszolt neki, hogy attól sikerültél ilyen jóra, aztán visszakérdezett.
- Fiam, pontosan mi vagy te most?
- Emlékszel a cárra? Valami olyasmi vagyok én most, mint egykor a cár - válaszolta Sztálin.
- Lettél volna inkább pap - dorongolta le az anyja.
A párbeszédet egyébként egy N. Kipsidze nevű orvos jegyezte fel, aki öregkorában kezelte Sztálin édesanyját.
Sztálin életrajza tele van hamisítással és ferdítéssel. Már a születése időpontja is talány. A találgatás 1877-től 1882-ig terjed, de később egyes iratokból kiderült, hogy Joszif Visszarionovics Dzsugasvili 1878. december 6-án látta meg a napvilágot. Nem tudni, Sztálinnak miért volt szüksége erre a hamisításra, de a nagy Szovjetunió és a holdudvarába tartozó, csatlós bábállamok évtizedekig december 21-én ünnepelték a lángelme születésnapját. Sztálin életrajzi adatainak hamisítására egész képzőművészeti iparág épült. Elég csak végignézni a gyanúsan idilli festményeket, ahogy a zsenge korú Sztálin Leninnel találkozik, tárgyal és szónokol. A valóság az, hogy ezekben az időkben Sztálin egy volt a rengeteg bolsevik aktivista közül, nem igazán tűnt ki a tömegből, és még nem összpontosult akkora hatalom a kezében, hogy gyakorolhatta volna zsarnokságát, illetve hogy Lenin kitüntette volna különleges figyelmével. Sztálin sok más alkotáson jézusi pózban tanítja a körülötte állókat, parasztokat, munkásokat. Valójában lenézte ezeket az embereket. „Kis csavarok a nagy gépezetben" - így vélekedett róluk.
Megjelennek előttem azok a filmkockák (Berlin eleste), amikor egy ezüstszürke repülőgép landol Berlinben, létra le, és kilép a hófehér zubbonyba bújt Sztálin, hogy üdvözölje hű katonáit, miután legyőzték Hitlert és vérszomjas, fasiszta hadseregét. Az említett filmet Sztálin is látta (természetesen, hiszen ő maga készíttette), és sejtelmesen megjegyezte, hogy azért igazán elmehettem volna. A valóság az volt, hogy Sztálin a potsdami konferencia után titokban, egy éjjel látogatott el a rommá lőtt német fővárosba, és később a Berlinnél harcoló kiskatonákat az utasítására különböző koholt vádak alapján (kémkedés, kollaborálás a németekkel, hazaárulás) elítélték, majd munkatáborokba hurcolták. Ők is beléptek a „nép ellenségeinek" többmilliós táborába. Legtöbbjük nem élte túl az embertelen körülményeket.
A hamisítás bevett szokás volt. Alakok, ismert, ünnepelt politikusok tűntek el fényképekről, iratokból, cikkekből, propaganda-irományokból. És természetesen a való életből is.
Az életéről szóló „mondakörben" Sztálin azt vallotta, hogy marxista nézetei miatt csapták ki a papi szemináriumból, de valójában ő maga bukott ki onnan. Titkolt leveleiből tudható, hogy évekig ismerősei adományaiból élt. A diktátor élete végéig rettegett, hogy előkerülnek alázatos, pénzkérő levelei. Annak sem örült volna, ha kiderül, hogy 1910 körül, börtöncellájából levélben kérlelte a cári hatóságokat, engedjék szabadon, hiszen veszélytelen a társadalomra. Sztálin magánélete tabu volt. Az ellenőrzése alá vont művészek csakis azt írhatták, festhették, faraghatták, énekelhették, táncolhatták, amit Sztálin személyesen jóváhagyott. Ha viszont valaki olyat festett, ami neki nagyon tetszett, az a művész onnantól kiváltságos volt. Kun Miklós Az ismeretlen Sztálin című gazdagon illusztrált, kitűnő kötetében található egy illusztráció. I. Brodszkij J. V. Sztálin című alkotása. Ez olvasható alatta: „Az idős grúz férfiarcot idéző, bíborvörös hátterű képpel a festő annyira belopta magát a Kreml urának szívébe, hogy az telefonon utasította a leningrádi szovjetet: ezentúl Brodszkij annyi képet állíthat ki bármelyik kiállítóteremben, amennyit csak akar."
Érthető tehát, miért nem akarta felfedni Sztálin saját múltjának egyes momentumait. Mai szóhasználattal élve, „hülyén vette volna ki magát", hogy a nagy Sztálin postakocsik kirablásával szerzett pénzt az illegális szervezkedéseihez. De ennél még súlyosabb ügyei is voltak. Egyes feljegyzések szerint védelmi pénzt is szedett anno helyi olajbáróktól. Olyan is megtörtént, hogy bűntársai már a kezdetekkor eltettek láb alól néhány, számára kínos figurát. Vagyis gyilkosokkal, bankrablókkal barátkozott ifjú évei alatt. Ezt természetesen nem olvasta volna szívesen a róla szóló, még életében megjelent sztálini életrajzokban.
Szeghalmon voltam kollégista a kilencvenes évek első felében. Kis kollégium volt, negyvenen voltunk összesen fiúk az intézményben. A könyvtár az egyik tanulószobában volt berendezve. Kezembe akadt egy kötet, amit azóta sem sikerült beszereznem. Nem tudom a pontos címét, de valami ilyesmi lehetett: Mai magyar költők versei Sztálinhoz. Elképedve lapozgattam. Híres, azóta klasszikus, vagy méltán elfeledett alkotók dicshimnuszait olvastam benne. Rímes csasztuskáktól a látomásos-sejtelmes líráig minden volt ott, épp csak a posztmodern hiányzott. Elteltek az évek, elballagtam, és közben elkezdtem komolyabban érdeklődni a szovjet diktátor iránt. Eszembe jutott a koleszos könyvtár. Szerencsére tanult még ott egy fiatalabb barátom akkoriban. Telefonon elmondtam neki, mi a kívánságom. Nem szép dolog, de kilopattam vele pár kommunizmust éltető, dicsőítő kötetet. Sikerült a tranzakció, csak sajnos a sztálinos versek hiányoztak.
Valaki megelőzött volna?
Eljutott hozzám viszont a Kossuth kiadó által 1959-ben megjelentetett, A Szovjetunió kommunista pártjának története című vaskos kiadvány. Párhuzamban kezdtem el olvasni Edvard Radzinszkij 1997-ben, az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Sztálin-életrajzával. A pozitív és a negatív pólus között ingáztam. Ami az egyik könyvben eredmény volt, a másikban veszteség. Az egyikben újjászületés és jövő, a másikban gyilkosság és halál. Vívmánnyal szemben pusztítás, eszmével szemben ürügy, felemelkedés helyett hanyatlás, ígéret helyett átok. Ez persze így elég sarkosnak tűnik, de lényegében ezt mutatja a két kötet. Van viszont egy érdekes egyezés, amely mindkét könyvben hasonlóképp szerepel, legalábbis az első néhány sor tartalmában egyezik. Íme, az '59-es kiadású párttörténet 461. oldala, amely a XIII. pártkongresszus egyik érdekes fejezetéről szól: „A kongresszushoz intézett levelében Lenin jellemezte Sztálint is. Kiemelte Sztálin jó tulajdonságait, megjegyezte, hogy Sztálin a párt egyik kiváló vezetője, s egyszersmind megbírálta a fogyatékosságait. A következőket írta: Sztálin elvtárs, amióta főtitkár lett, felmérhetetlen hatalmat összpontosított kezében, és nem vagyok biztos afelől, hogy mindig elég körültekintően tud majd élni ezzel a hatalommal. Lenin javasolta az elvtársaknak, hogy gondolkozzanak Sztálin áthelyezésének módján, és jelöljenek ki erre a helyre más valakit, akinek minden egyébtől eltekintve csak előnye van Sztálin elvtárssal szemben, nevezetesen az, hogy türelmesebb, lojálisabb, udvariasabb az elvtársakkal, kevésbé szeszélyes stb." A kötetben úgy folytatódik a történet, hogy az elvtársak Sztálin múlhatatlan érdemeit vették figyelembe, de megrótták, hogy szívlelje meg Lenin bírálatát, és vonja le belőle a következtetéseket, majd meghagyták főtitkári kinevezésében. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az említett pártkongresszus után Lenin meghalt (1924. január 21.), és már senki sem tudott gátat szabni Sztálinnak, aki ezzel manipulálta párttársait: csak nem hiszitek el azt, amit egy beteg ember mondott? (Lenin az említett levél megírásakor már túl volt több agyvérzésen.) Lenin nem volt beszámítható állapotban, így figyelmen kívül kell hagyni rám vonatkozó szavait - mentette magát Sztálin, aki valószínűleg több más jelentést és javaslatot is megsemmisíthetett, amit a már beteg Lenin terjesztett volna a kongresszus elé, de ez az egy mégis átcsúszott valahogy. Lenin végrendeletét egyébként feleségének, Krupszkajának sikerült megőriznie. Ez az irat nagy segítségére lett később Hruscsovnak, aki a diktátor halála után három évvel, 1956 februárjában, zárt ülésen tárta fel a sztálini bűnöket.
Az említett XIII. pártkongresszuson még meg lehetett volna állítani Sztálint, ha a kezdetektől fogva nem vette volna körül magát talpnyalókkal és besúgókkal, akik jelezték neki, hogy „rezeg a léc". Az elvtársak tudták, hogy Leninnek igaza van Sztálinnal kapcsolatban, de gyávaságból mégsem szavazták le. (De mi lett volna, ha ekkor helyette valaki más, hithű bolsevik kerül az élre? Talán enyhébb lett volna az elkerülhetetlen terror. Az „osztályharc". Talán.) Ezután nem sokkal megkezdődött Trockij módszeres megsemmisítésének a kidolgozása és végrehajtása. Ez volt az ürügy, az előkészület a Kirov-gyilkosságra, majd a Kamenyev-Zinovjev és a Buharin elleni perre, valamint a történelem legnagyobb és legborzasztóbb terrorhullámára, amelyet egy vezető a saját népe ellen követett el.

|
|
Frissek
Szépírók közgyűlés
A Szépírók Társaságának május 16-i közgyűlésén Mészáros Sándort választották elnöknek a Petőfi Irodalmi Múzeumban
...
Bővebben...
Kürti László versei
Kürti László töredékek, álomrulett, teafilter és telefonszóra című művei, melyek a legfrissebb, 2012/2-es Bárkában jelentek meg
...
Bővebben...
Kabaré
Május 18-án, pénteken mutatják be a Békéscsabai Jókai Színház Porond-színházában a Kabaré című musicalt Szűcs Gábor rendezésében
...
Bővebben...
40. Tokaji Írótábor
Augusztus 15. és 17. között rendezik meg a 40. Tokaji Írótábort Eltiltva és elfelejtve. A hallgatás és elhallgattatás évei a magyar irodalomban címmel
...
Bővebben...
Szépirodalom és közélet
„a várakozás nagyságával, eufóriájával nem volt összhangban a rákövetkező több mint kijózanodás" (Farkas Wellmann Éva tudósítása Ács Margit békéscsabai estjéről)
...
Bővebben...
A hétköznapok líraisága
„a történetek szereplői és a szereplők mondatai is ismerősek" (Huszár Tamara kritikája Tóth Krisztina Pixel című kisprózakötetéről)
...
Bővebben...
Imprint[ing]
Szabó Tibor Benjámin Ambrus Évával és Szőnyei Tamással beszélget május 17-én, csütörtökön 18.30 órától a Nyitott Műhelyben
...
Bővebben...
Győri László versei
Az orosházi származású, Budapesten élő költő Horizont, Rendetlenség és Félhomály című művei a 2012/2-es Bárkából
...
Bővebben...
A Bárka olvasónaplója
Sztakó Zsolt olvasó-naplója Karol Sidor Vatikánsky dennik (Vatikáni napló) című könyvéről
|
|
Bővebben... |
A viskó
Limpár Ildikó olvasó-naplója William P. Young A viskó című regényéről
...
Bővebben...
Hugo Cabret
Lovász Andrea olvasó-naplója Brian Selznick A leleményes Hugo Cabret című könyvéről
...
Bővebben...
A Foucault-ingához
Fazekas Sándor A Foucault-ingához című olvasónaplója
...
Bővebben...
A Bárka olvasónaplója (összes)
Szépirodalom
Kürti László versei
Kürti László töredékek, álomrulett, teafilter és telefonszóra című művei, melyek a legfrissebb, 2012/2-es Bárkában jelentek meg
...
Bővebben...
Győri László versei
Az orosházi származású, Budapesten élő költő Horizont, Rendetlenség és Félhomály című művei a 2012/2-es Bárkából
...
Bővebben...
Péter Erika versei
A Csodavárás, a Kottalapok, A múlt foglalatában és az Évtizednyi remény című művek, melyek a legújabb, 2012/2-es Bárkában jelentek meg
...
Bővebben...
Csík Mónika versei
A vajdasági költő Három szín: piros, Három szín: kék és Három szín: sárga című költeményei, melyek a legújabb, 2012/2-es Bárkában jelentek meg
...
Bővebben...
Kollár Árpád versei
A zentai származású, Szegeden élő költő Ezüströgök, youtube, Pacal volt és Homokóra című művei a legújabb, 2012/2-es Bárkából
...
Bővebben...
Színház
Várszínház 49. évad
A Shakespeare-bemutatók mellett többek közt Goldoni-, Székely János- és Erkel Ferenc-művekből, valamint jazz-, blues-, nép- és világzenei programokból válogathat a közönség nyáron Gyu...
Bővebben...
Három új magyar dráma
Farkas Wellmann Éva írása a XVII. Magyar Drámaíró Verseny gálaestjéről, Egressy Zoltán, Garaczi László és Szabó T. Anna darabjainak a bemutatójáról
...
Bővebben...
A drámaverseny cikke
Kihúzták a Magyar Nemzet Hétvége mellékletéből azt a - Rákosi Mátyás életét bemutató kiállításról szóló - cikket, melynek alapján Egressy Zoltánnak, Garaczi Lászlónak és Szabó...
Bővebben...
Niedzielsky Katalin blogja
Niedzielsky Katalin a 3. csapat próbafolyamatáról, Koltay Gábor Szabó T. Anna darabjából készülő rendezéséről ír (a színészek: Fehér Tímea, Gubik Petra, Katkó Ferenc, Kovács Edit, ...
Bővebben...
Tari Sarolta blogja
Tari Sarolta Egressy Zoltán darabjáról ír, melyet Marton László rendez és a 2-es csapat próbál: Csomós Lajos, Gulyás Attila, Kiss Ramóna, Komáromi Anett, Liszi Melinda és Presits Tamá...
Bővebben...
Megkérdeztük
Megkérdeztük Fehér Bélát
„Az irodalom végül is komoly játék. Annyira komoly, hogy egy könyvben bármi megtörténhet" (Darvasi Ferenc beszélgetett a Kossuthkifli szerzőjével)
...
Bővebben...
Benedek Szabolcsot kérdeztük
"Nehéz eldönteni, hogy mi a lektűr és mi az úgynevezett magasművészet. Nem látok áthatolhatatlan határokat, sőt talán határokat sem" (Szepesi Dóra beszélgetése A vérgrófról)
...
Bővebben...
Temesi Ferencet kérdeztük
Szepesi Dóra beszélgetése Temesi Ferenc Bartók című könyvéről, amely júniusban, a Könyvhétre fog megjelenni az Alexandra Kiadó gondozásában
...
Bővebben...
Megkérdeztük a drámaírókat
Elek Tibor beszélgetett a XVII. Magyar Drámaíró Verseny résztvevőivel: Egressy Zoltánnal, Garaczi Lászlóval és Szabó T. Annával
...
Bővebben...
Megkérdeztük Szabó T. Annát
A drámaíró verseny résztvevőjét, Szabó T. Annát kérdeztük az egyfelvonásos művének születési körülményeiről, a rövid alkotói folyamat során szerzett tapasztalatairól és magár...
Bővebben...
Kritika, esszé
A hétköznapok líraisága
„a történetek szereplői és a szereplők mondatai is ismerősek" (Huszár Tamara kritikája Tóth Krisztina Pixel című kisprózakötetéről)
...
Bővebben...
Hamiskártyások
Héjja Julianna Erika „Aki a vak szerencse pajzsa alatt izzadoz..." című tanulmánya, melyben egy az 1830-as években tevékenykedő, gyulai hamiskártyás társaságról ír
...
Bővebben...
Tejmozi
„egyik fő erénye éppen az, hogy nem bántóan kitárulkozó, nem elviselhetetlenül szenvedélyes, ömlengő vagy hatásvadász" (Darvasi Ferenc kritikája Balla D. Károly könyvéről)
...
Bővebben...
Verhovina madarai
„Épp, amikor a legsúlyosabb, legfontosabb szavak, mondatok, gondolatok kaphatnának figyelmet, végeredményben már fölösleges a beszéd" (Tóth Tünde kritikája Bodor Ádám könyvéről)
...
Bővebben...
Felszabadult költészet
Farkas Wellmann Éva kritikája a 2012/2-es Bárkából Lövétei Lázár László Zöld. 12 ecloga című könyvéről, mely az Erdélyi Híradó Kiadónál jelent meg
...
Bővebben...
Beszélgetések
Beszélgetés Géczi Jánossal
„Egy irodalmi ambícióval megáldott vagy megvert ember, aki biológus, rögtön identitászavarokkal találja szemben magát. És értetlenséggel" (Szabó Tibor Benjámin interjúja)
...
Bővebben...
Beszélgetés Oravecz Imrével
„anyámat kifejezetten idegesítette, hogy én olvasok, nem hogy meséket mesélt volna nekem" (a Kossuth-díjas íróval Kiss László beszélgetett)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 20.
„A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája címmel készülök kiadni egy monografikus jellegű tanulmánykötetet" (Németh Zoltán válaszai)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 19.
„Négy művészeti monográfiám kézirata feküdt a kiadók asztalán, amiből három meg is jelent" (Banner Zoltán válaszai)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 18.
„Ami biztosnak tűnik a pályán: két új verseskötet, a Fáradt kadenciák és A holdtól megvakult kutya. Két színházi bemutató: a Kóbor csillag Debrecenben, a Szamár a templom tetején a ...
Bővebben...
Képzőművészet
Szentendre-Fót
Wehner Tibor beszéde, amely Borgó festőművész dr. Hann Ferenc emlékének szentelt kiállításának a megnyitóján hangzott el Szentendrén
...
Bővebben...
Gnandt János 60
Banner Zoltán beszéde, melyet a békéscsabai Jankay Galériában megrendezett Gnandt János-kiállítás megnyitóján mondott el
...
Bővebben...
holó Hóbel László képeiről
„holó Hóbel egy olyan világot keres, amely tökéletes áttetsző, amelynek nincs árnyéka. Keresi, még akkor is, ha ilyen nem létezett és vélhetőleg nem is fog" (Szilágyi András írása)...
Bővebben...
Új kiállítás a Jankayban
Szilágyi András írása a hatvanéves Szeverényi Mihály festőművész a békéscsabai Jankay Galériában megrendezett, ünnepi tárlatáról
...
Bővebben...
Arnóti András kiállításáról
"Három évtized terméséből ad válogatást Összefüggések című kiállításának műveivel" (P. Szabó Ernő a 2011 novemberében a kőbányai Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központban me...
Bővebben...
|
Impresszum
Kedves Sándor, hamarosan olvassuk, é...
Impresszum
Tisztelt Szerkesztőség! Kérem szívesk...
Csík Mónika prózája